Régi emlékeink új ruhában

Vannak régi dolgok,amik kukába valóak,de vannak olyan darabok is,amelyeket néhány kicsi fortéllyal maivá varázsolhatunk.Nehéz megállapítani mi az érték és mi nem,és nyilván ez egy olyan téma,ami mindenki másként érzékel.Ami nekem értéktelen,neked kincs.De ez nem húzható rá mindenre,valamitől igenis meg kell válni,mert hasznavehetetlen,továbbadhatatlan és elveszi a helyet a valódi értékektől.Aztán ott van az a mélyen motoszkáló gondolat is,hogy minden egyes kidobott darabbal növesztem a világ szemétlerakóinak méretét.:(Szeretnék mindent újrahasznosítani,de nem lehet.Mindent megtartani sem lehet,mert akkor tényleg elvesznek az értékek,nagyon jól tudom,ezt tapasztalom.Pl. amint átrendeztem,selejteztem Bogi ruháit-a kinőtt ruhákat egy zsákba,a még bele kell nőnie ruhákat egy másik zsákba- rögtön rájöttem,hogy mennyi ruhája is van amit hordani tud.Ezek előtte is megvoltak,de akkor nehezen láttam meg őket a többi méret között.Jobban szeretem,ha a dolgok átláthatóak,mint ha felhalmozottak.Bennem van még a gyűjtögetés,de már megérett a gondolat,hogy nem leszek szegényebb attól,ha nem halmozok.Sőt gazdagabb leszek.Térben,energiában....
Ez a polc még a dédnagyapám hagyatéka,saját maga csinálta,van még tőle más bútor is.Pedig nem is asztalos volt,hanem cukrász.:)
A régi színei megkoptak,így már nem volt annyira élvezhető,hiába is emlék.A fotók őrzik a régi festését.Egyszerűbbet,funkcionálisabbat szerettem volna belőle.Lecsiszoltam egy kicsit,hogy barázdáltabb legyen a felülete,és így könnyebben megtudjon rajta tapadni a festék.Mivel a fa jellegét az előző festés miatt nem tudtam visszaadni,ezért maradt a zománcfesték.Lekentem alapozóval,majd két réteg matt,fehér festékkel.Nem akartam selyemfényűt,sem fényeset,így sokkal letisztultabb.
Bogi ruhái kaptak benne helyet,a tetején a plüssállatok pihennek.Régebben is volt rajta függöny,és most is tervben van,majd ha kész lesz,akkor azt is fényképezem.Szeretem a bútorokat megmenteni,átfesteni,átkárpitozni.Csak legyen rá időm,pénzem és kitartásom.:)