Ezer éve,na jó csak 1,5 éve nem csináltam memóriadrótos karkötőt.A napokban viszont a kezembe akadt ez a hétsoros memóriadrót.Mégiscsak kezdeni kell vele valamit.Kis töprengés után arra jutottam,hogy kihasználom a szivárvány színekben pompázó akrilgyöngyeim adta lehetőséget,és csinálok egy sokszínűt.Természetesen Bogi is segíteni akart,alaposan megtapogatta a gyöngyöket,számolt,forgatta őket.:)
A napsütés most jókor jött,így normális,színhelyes képet tudtam róla készíteni.A második kép lett a legjobb.
Nálunk is ragyogott ma a nap. Sajnos én a gép mellé kényszerültem, pedig szívesen kirándultam volna egyet a környéken... (A címből kimaradt az "a", de azért értjük így is! :-))
VálaszTörlésKöszönöm,hogy szóltál.Sajna az a betűm sokszor kifog rajtam,beragad.Akkor most pótlom!:)
VálaszTörlésSajnálom,hogy nem tudtál kirándulni,de remélhetőleg lesznek még napos napok az évben!
Nahát, erről a karkötőről egy retro, műanyag, játék távcső jutott eszembe. Biztos tudod melyikre gondolok, belenéztünk, de nem "ki" láttunk belőle, hanem a szárát forgatva színes kristályok, gyöngyök táncoltak tükörlapok között, csodás csillagokat formázva. Pont ilyen színekre emlékszem, és pont így csillogtak, mint a gyöngyeid a napon.
VálaszTörlésAnnyira meglepett ez az emlék és olyan jólesően, hogy köszönöm Neked.
Tényleg,most hogy mondod,tényleg arra hasonlít.:)
VálaszTörlésÖrülök,hogy jó emlékeket idéztem fel benned!Nemrég voltunk egy Japán napot,ott volt ilyen kaleidoszkóp,így legalább az új nemzedék is kipróbálhatta.:)
Igen, közben a férjem is segített, hogy kaleidoszkópról van szó és szte még most is lehet látni ilyet a búcsúkban.
VálaszTörlés